november 27.
BESZÓLÁS
Apró szörnyecske ...
...ami apró gonoszságokkal táplálkozik: a csínyt evő manó...
április 5.
BESZÓLÁS
nohát....
már angolul is szóvicceket találok ki. Ez már a vég :)
december 20.
BESZÓLÁS
Video edition
Ha már mostanában átalakult ez az izé itt tévécsatornává (merthogy kábé ennyi időm van rá... komolyan, két dolgot kellene áruljak, tartalékba eltehető órát meg hordozható négyzetmétert, tuti biznisz lenne)...
Szóval hamár rádivideó, így évvége felé az jutott eszembe, hogy mennyire jó lenne, ha jövőre úgy tudnék munkába járni, mint ő. (nem, nem a munkakör és nem is a hawaii ingek, sokkal inkább a hozzáállás az, ami számít, a többi jön magától..)
november 23.
BESZÓLÁS
Who is Lady Mondegreen?
... avagy ne higyjünk mindig a fülünknek, mert a végén még furcsákat hallunk. Például olyat, hogy
Knowledge is power. France is bacon.
, amin aztán csodálkozhatunk egy ideig. Így járt Sylvia Wright is, akinek Lady Mondegreen-t köszönjük - Mondegreen lett ugyanis az (angolszász) neve bárminek, amit a fentimód félrehall az ember fia-lánya. Történt ugyanis, hogy az írónő gyerekkorából emlékezett a The Bonnie Earl O' Moray című ír balladára, ami valahogy így szól (oké, nem valahogy, kimásoltam, na):
Ye Highlands and ye Lawlands,
Oh, where hae ye been?
They hae slain the Earl O' Moray,
And Lady Mondegreen.
Végülis nem hangzik rosszul, amellett, hogy eredetileg így szól:
Ye Highlands and ye Lawlands,
Oh where hae ye been?
They hae slain the Earl O' Moray
And layd him on the green.
Jobb helyeken természetesen külön szó van erre: a japánoknál soramimi, a németeknél Agathe Bauer. Hát így:
ps: már csak azt kellene kitalálni, ki a szösz az a Szárnyati Géza...
június 26.
BESZÓLÁS
Junttidiscon kuningas
Nohát akkor a zenebona jegyében ismét itt. Milyen mókás is volt, hogy a 80-as években a Neoton és társai sorban fordították le az Abba és társai zenéjét, hogy az ángilusul kevésbé értők is élvezhessék a muzakot. Egyébként nagyjából ennek a korszaknak a zenéin sikerült felnőnöm (nem ennyire nem vagyok öreg, habár anno amikor - ha jól emlékszem - MC Hammer volt a menő, én inkább Elvist és társait hallgattam..
Persze balga módon én azt hittem, hogy csak nálunk költöttek át mindent ami kicsit is jól hangzott. Hát fenét, finn barátaink is gyártottak valami hasonlót - sőt!
Ime az ember, aki lefordította a 70-es éveket. Ime Frederik, alias Juhani Sysimetsä, aki meg- avagy áténekelt mindent finnre, legyen az amerikai, angol, német, vagy bárakármi. Mindeközben ráadásul szakasztott úgy néz ki, mint David Hasselhoff...
Ráadásul a honi művészektől eltérően emberünk a mai napig aktív, ráadásul még mindig ugyanúgy néz ki, a 80-as évek két lábon.
És hát az a bizonyos lássukamedvét:
február 28.
BESZÓLÁS
munkaság
Akkor jöttem rá, hogy pályát tévesztettem, amikor kiderült, hogy könnyebben győzök meg mást hogy érdekes és izgalmas a munkám, mint saját magamat.
február 10.
BESZÓLÁS
Törióra angol módra
Az angolokat többek között a humorukért szeretjük
I've just heard the new Margaret Thatcher film is going to be rated an 18... Apparently it's not suitable for miners.
január 31.
BESZÓLÁS
The West Wing
... még mindig nagy kedvenc, és this is why...
december 28.
BESZÓLÁS
tízperces
Valami van a levegőben, a drága kollegák gyárszerte felfedezni vélnek egy új élőlényt... úgy hívják, hogy "de hát ez csak öt perc!". Informatikus lévén mindenki egy kicsit optimista (aki nem, az pesszimista, vagy tapasztalt, esetleg csak rossz élményei vannak.) Az új életforma ellenben veszélyes, ha túl sokan kezdenek hinni benne, fura dolgok történnek. Avagy nem történnek, bár a nemműködésnek ez még a jobbik oldala.
Írtam is egy kis szösszenetet, egyelőre az elküldendő-kupacban pihen, hátha lelép a rontás magától is. Ha mégsenem, akkor ezt kapják, akik...
Van valami közös a Loch Ness-i szörnyben, Leninben és a 10 perces feladatokban: mindenki tud róluk, többek szerint még valóságalapjuk is van, de csak nagyon-nagyon kevesen látták őket élőben.
Ettől persze nem lehetetlenség ám egyáltalán, de azért van néhány dolog, ami nem segíti a fennmaradását.
A dokumentáció fedőnevű gimnasztikai gyakorlatban nem minden tagunk van olyan jó állapotban, hogy megleljük az inkriminált programsort időlimiten belül.
Ha már megvan a kód, teljességgel normális, hogy átírni tényleg csak tíz perc (sőt). A legtöbben ezen a környéken vélik látni a tízperces délibábot, viszont a már említett szörnynek is általában csak a feje búbja látszik ki a vízből - viszont az csak a kezdet, a szörnynek ott még nincs ám vége. Ja, és a feladatnak sem.
Például tesztelni márpedig muszáj. Néha felhasználót is kell találni hozzá. A nyájas felhasználók általában mindenféle megbeszéléseken ülnek, vagy más, - általában tesztelésen kívüli - dolgokat művelnek.
Az üzemeltetés kapcsolódó örömeit már nem említem, az álmoskönyv szerint nem jó, ha működő rendszerben turkálunk csak úgy (tíz percig senem), oda már minden csak gondosan, szépen, satöbbi.
A ráadás pedig a feladat fellelésének mellékkörülményei: általában a "pontosan mi a kérdés?" és az "értem, de tényleg ezt szeretnétek?" kérdések által elindított kisebb-nagyobb lavinákra érdemes itt gondolni.)
Persze emellett még mindig létezhetnek ezek a feladatok...
december 14.
BESZÓLÁS
Kó ma
Azt hiszem, a fáradság első jele az lehet, ha a otthon lakásajtóhoz közelítve megpróbálom az autó távirányítójával kinyitni. Következő jelként meglepve konstatálom hogy bizony nem csipog, valami minden bizonnyal nem stimmel. Harmadik jelként pedig a "no sebaj" és a "téényleg" felkiáltásoktól kísérve odanyomom a céges belépőkártyát a kilincshez...
A bónusz jel minden bizonnyal az, hogy a kocsikulccsal ma már egyszer megpróbáltam liftet is hívni, szintén borítékolható sikerrel...
december 1.
BESZÓLÁS
Többet, gyorsabban
Azért van annak valami diszkrét* bája, hogy miközben igyekszem lépést tartani a fejemben egyszerre kavargó kb ötezer dologgal, illetve ezt valahogy le is képezni a monitoron leledző húsz ablak éppen valamelyikébe, az egyik ablakban szimultán azt kutatom, mit is tudnék kezdeni ezzel a fránya ADD-vel...
*ahol ugye a floppy-lemezek tenyésztek anno.. mármint diszkréten... én kérek elnézést.
november 29.
BESZÓLÁS
Sale
Kiárusítások szezonja van épp.
Közeledik ugyebár a téli sale, ami általában hideg és jeges. Ezt szokta követni a tavaszi sale, ami viszont köztudomásúlag vizet áraszt....
november 25.
BESZÓLÁS
még mindig jogászok...
Vállalati jogásznak informatikát magyarázni néha vicces:
Az a helyzet, hogy ezt a dolgot a nyolcvanas években csinálták és azóta sem lett korszerűbb. Tudod, ez olyan, mintha vennék egy 1920-as évjáratú autót a mostaniak helyett... csak itt még az a sok szép csillogó króm alkatrész sincs...
november 23.
BESZÓLÁS
Arról, hogy...
...ugyan vannak érdekes emberek, fogják akár vallásra, akár bármire, azért a világ igazságos és bizony időnként a bíróknak is van humorérzéke
Ezen kívül praktikus lenne belátni, hogy a jogi és a vallásos halandzsa is egészen elfogadhatóan tud kinézni a maga helyén, de a kettőt keverni azért több, mint vicces.
** azt meg, hogy hogy a csudába kerül hozzám a nem egész egy hetes bírósági jegyzőkönyv a világ túlfeléről, fedje jótékony homály..
november 18.
BESZÓLÁS
nem életbiztosítás
Fura biznisz ez a biztosítósdi. Így, hogy másfél éve benne vagyok többé-kevésbé nyakig, ezt az egyet bizton állíthatom.
Kezdődött a dolog ott, hogy (két gyárral ezelőtt) az egyik lekvárzsibbasztó megbeszélésen elhangzott az a mondat, hogy “és akkor az ügyfél ajánlatot tesz”. Látván az elkerekedett szemeimet (vagy az épp kitörni készülő széles vigyor buktatott le, fene tudja) közölték, hogy ez márpedig így van, biztosítás-filozófiailag legalábbis. Hoppácska. Mert hogy olyan is van. Gyorsan el is képzeltem, hogy abban az imaginárius esetben, amikor a felém széles vigyorral lendületesen közeledő ügynök (avagy értékesítési partner, vagy mikor mi a divatos neve neki) ahelyett hogy lepattanna, azzal kezdi, hogy ő mennyire köszöni, hogy ilyet ajánlottam neki, akkor ő most ezt el is fogadja, és megmondja, mennyibe kerül nekem az, amit neki ajánlottam. Vagy valami hasonló. (Attól, hogy a dolgok a fejük tetején állnak, még működhetnek, végülis.)
Persze túl unalmas lenne az életem, ha a dolog itt véget ért volna. A következő filozófiai kérdés amivel összefutottam ebben a remek világban, az a ‘mit is biztosítunk’ témája. Az egyértelműbb (ámde bonyolultabb, állítólag, itt tényleg semmi sem az, aminek látszik) az életbiztosítás. Minden, ami nem ez, az nem életbiztosítás. Ajvé. Nem vihog, tényleg így hívják. Egyszerű de nagyszerű, minek is túlbonyolítani az életet (mármint a nem-életet, úgyértem).
Ezen azért nem keveset viháncolok, győzöm is emlegetni a népeknek, hogy ugye tudják, hogy amire készülnek az nem életbiztosítás... A rutinosabbak már kijavítanak, hogy no problem, ez pont az az üzletág. (extra-rutinosak hozzáteszik, hogy ne aggódjak, van biztosításuk...)
Egyébként olyanok ezek, mint a franciák, akiknek a nyelve azért nehéz, mert mindenre saját szavuk van. Például ami bárhol jóváírás, az itt visszaírás (kínai és arab biztosítóknál lehet hogy odaírás, már csak az írás-irány miatt. Bár lehet ám, hogy nekik a vissza az oda, és akkor mégsem. Vagy mi.)
Informatikusként különösen mókás, amikor ezekből a dolgokból valami logikusan összerakottat kell gyártani. Súlyosbító eset: külföldi gyártmányú nemlogikus izét itthoni nemlogika szerint működőre pofozni. (Nem csak saját szavuk van ugyanis, hanem külön bejáratú észjárásuk is. Az ész megáll. Vagy jár. De hol....)
Persze van ami itt sem, ott sem (hátha... remélem...) logikus.. Ez például a minap hangzott el:
Családi állapot lakásbiztosításnál? Dehát ingatlannak olyan nincs is. Tudodmit? Ha muszáj, írjátok be azt, hogy házas.
október 24.
BESZÓLÁS
aktuális észrevétel
- ugye tudtad hogy ma huszonharmadika, minden zárva van?
- észleltem, kivétel az a néhány zöldséges idefelé. Mondjuk ez nem is meglepő, a forradalmi tömegek honnan jutnának különben friss paradicsomhoz...
szeptember 13.
BESZÓLÁS
What I did on my holidays
... avagy az egyházi festmények sajátos értelmezése.
Az egész ott kezdődött, hogy itt a jóidő meg a nyár, azaz ideje megejteni a szezonális 'járjunk be egy vagy több várost keresztül-kasul, a strandon punnyadni unalmas nyáron' programot. A célpont ezúttal Firenze és környéke, és ha már ott, akkor a kultúra jegyében természetesen vételeztünk a helyi termésből.
Firenze ahogy várható volt, tele van reneszánsz mókával (azóta viszont úgy tűnik nem sikerült túl nagyot alkotniuk), leginkább szobor és festmény formájában. (előbbiek lépten-nyomon, utóbbiak inkább lépten, mivel a földre terítve árulják repróban az összeset szimpatikus és - a hatóság közeledrére - agilis fiatalemberek.)
Természetesen nem maradhatott ki az Uffizi (előre váltott jegy egyenlő kb húsz perc sorbaállás, de még mindig jobb, mint enélkül a három óra.) Mit is mondhatnék, kicsit többet vártam, legalábbis változatosság terén: kb a képek 90%-a egyházi témájú, ráadásul abból sem túl sok variációval.
Úgy tűnik, az egyházra már akkor is ráfért volna egy kis innováció: a képek tanúsága alapján Jézus eléggé otthonülő gyerek volt (egész pontosan az anyja karján ült naphosszat), ezen kívül időnként szentek látogatták (szigorúan gyerekkorban), ill vacsorázott (egyszer) plusz a kereszt.
No és hol vannak a gyerekkor vidámabb mozzanatai? Jézus cigánykerekezik, vagy tarokkozik, vagy homokvárat épít a strandon, vagy mifene? Jézus lerángatja Szt Kleofás kalapját, vagy bármi, de tényleg bármi? Esetleg abban a korban tényleg még mindenki teljesen jólnevelt volt...
Azért a meglevő képek között is sikerült találni legalább néhány érdekeset (avagy érdekesen magyarázhatót), pl. a "hova esett ez a gyerek" alcímű, ahol az egész társaság a felhőn levő lyukon bambul lefelé, szt.Gyerkőc meg sehol. (na ezt utólag most pont nem lelem)
Vagy a "jaj, leejtettem, imádkozzunk hogy semmi baja se legyen" c. műremek, bár itt valószerűtlenül nagy tömeg gyűlt össze (feltehetőleg nagyhirtelen) az eseményre. (alant)
Persze gyorsan kiderült, hogy ezek a képek általában rendelésre készültek (naná, nincs az a vallásos áhitat, hogy bárki húsz, majdnem egyforma szentképet fessen csak úgy magától.)
Innen már csak egy lépés, hogy hogy nézhetett ki egy korabeli megrendelőlap:
Alulírott Don Vincenzo de la bárholaközelben, ezúttal megrendelek 1db szentképet freskóilag. Az alábbiak közül kérjük méltóztassék kézjellel illetni a kiválasztott témákat. Jézus, Mária előre beikszelve, mint kötelező gyakorlat (jelentős piaca lehetett a körberajzolható jézus-sablonnak is btw, s, m, l és xl méretben). Szentek közül ikszeljen be max négyet (nagyméretű vászon esetén hatot). Glória-felár egy fabatka per kopf. A lenti kockában jelölje be, ki hol álljon (esetleg üljön). Ha nem tölti ki, akkor a művészre bízza (örülni fog, ha már alakokból nincs nagy választék). Opcionális kellékek: valami nagydarab kulcs, a tudás könyve, kalap, kabát, mifene. (főleg kiskorú ábrázolások maradtak fenn, bort nem kap a gyerek, az nincs). Egyedi kívánság feláras és az illetékes parókián jóváhagyandó, különben tudod milesz..
Megragad a kultúra no, csak néha továbbgondolódik.
július 30.
BESZÓLÁS
Più crudele è la guerra / e l’uomo sa cos’è la guerra
Ma valahogy egész nap ez a szám megy végtelenítve a fejemben (és körülötte), úgyhogy az ennek megfelelő vidorsággal közlekedem... (tessék kivárni a végét, olasz szótárat kéretik eltenni :)
Ha már egyszer, gondoltam utánajárok, ki is követte ezt el... Tudja-e valaki, ki az az Oliver Onions? Alias Andrew és Athony Barrymore, eredetileg viszont Guido és Maurizio De Angelis. A két soknevű olasz zeneszerző, akiknek azért kellett ennyi nevet kitalálni, mert már ciki volt mindent a sajátjuk alatt kiadni. Úgyhogy lett egy név a zenekarnak, egy a filmzenéknek, meg még egy a többinek. Azaz kettő, mert a zenész nem jár egyedül. Vagy valami ilyesmi.
Mint kiderült, gyerekkorom összes olasz filmjének ők gyártották a zenéjét: például ennek (meg az összes többinek), de még neki is... (ha még valaki emlékszik..), meg kb mindennek tőlünk délnyugatra '70-80 körül.
Aztán kicsit elvonultak a színfalak mögé, a mai napig filmeket gyártanak - immár saját cégüknek -,de néha még visszatérnek a zenéhez is: legutóbb 2007 környékén bukkantak fel egy-két koncert erejéig, mint például a már emlegetett nagyonklasszikus:
És ha esetleg itt is lehet az Univerzumtól kívánni, azt hiszem, nekem az pont elég lenne, ha hatvanöt évesen én is úgy néznék majd ki, mint a két jómadár közül bármelyik....
ps: erős idegzetűeknek ugyanez egy kupac környékbeli LMP aktivista-kinézetű jóember előadásában. (én szóltam!)
július 19.
BESZÓLÁS
értem én...
... hogy nehéz a dolga annak, aki keksz-marketingre adja a fejét, mert az egyszem közismert szót, amire kínrímet lehetne írni a'la Geszti, csak 18-as karikával lehetne, több ötlet meg nem nagyon terem.... ( a hullámzó búzamezőket már learatták, a földgömbfaló-holdvilágképű telhetetlen rajzfilmgyermeket meg talán hagyjuk... )
Node azt azért tényleg felér egy beismerő vallomással, hogy tv-rádióban azt hallom a napokban, hogy
indul a nagy pilótajáték
... a sok kreatív között ez tényleg nem tűnt fel senkineksenem? (esetleg hozzátehették volna csakúgy Besenyőpistabácsisan, hogy "Éééééérteeeeed, pilóóóóóóta" vagy valami... )
július 12.
BESZÓLÁS
telekacsa
Bizarr esetek történnek manaps..
Tegnap hazafelé például bicikliút - patak mellett találkoztam egy kacsával és azt hittem, hogy a telefonom...
Aztán a minap esküdni mertem volna, hogy a lépcsőn felfelé a gyárban két harmadik emelettel találkoztam...
De a legjobb ez volt, FB üzenet:
Tegnap beállított hozzám Hamlet egy Tyrannosaurus Rex hátán. Volt ám nagy dínóm, dánom!